The Book of Stone (El libro de piedra - 1969)

-->

Carlos Enrique Taboada mexikói rendező, aki hírnevét a 60-as években készült gótikus horrorfilmjeinek köszönheti. Az 1968-as Amikor a szél is retteg című alkotása sokak szerint Guillermo del Toro Ördöggerincének az eredetije. Bár ezt az alkotást még nem láttam, de az 1969-es Book of Stone (El libro de piedra) megtekintése után valóban észrevehetők hasonlóságok a két rendező munkái között. A most tárgyalt film történetében is vannak hasonlóságok pl. A Faun labirintusához képest (bár azt sokan A méhkas szelleme c. szintén régebbi film feldolgozásának tartják).

Eme kis bevezető után nézzük, mit kínál a kereken 40 éves horrorfilm. Egy özvegyen maradt gazdag férfi kislányával és új feleségévek vidékre költözik, ahol nevelőnőt fogadnak a gyermek mellé. A nő munkája azonban nem könnyű: neki , és az egész családnak meg kell küzdeni a kislány dús fantáziavilágával, képzelődésivel, ami egy bizonyos Hugo köré csoportosul. Ez a képzeletbeli barát, egy kisfiú 500 éves szobra, mely egy osztrák kisvárosból származik. Kezdetben mindenki csak a lány mentális gyengeségének gondolja az egyre szövevényesebb és borzasztóbb történeteket Hugóról, de a film folyamán a fiú alakja már nyugtalanítani, rémíteni kezdi a birtokon élőket, és egyre több baljós, tragikus jel mutat arra, hogy Hugó talán nem is csak egy szobor…

Nem szeretném a film poénját lelőni, és a történet részleteibe sem mennék bele, mivel elég fordulatos (bár ezek néha túl kiszámíthatóak), sok minden történik benne, és ezekben egy közös van: a történések egyre mélyebben visznek bele a kislány és Hugo által kreált földi pokolba.

Nem mondanám, hogy a film teljesen időtálló, hiszen sokszor (persze a mai horrorfilmekhez képest) lassú az elbeszélés, mégis olyan történetet tár elénk, melynek képei még sokáig az ember fejében maradnak. Itt nem a vér, vagy az idegesítő hanggal ijesztgetés adja a film hangulatát, egy gótikus horrortól nem is ezt várjuk. Olyan a film, mint egy Poe novella: elsőre réginek, idétlennek, már-már nevetségesnek tűnik, de ha jobban belegondolunk, a borzalmak sűrű és hátborzongató leírása.

Aki nem ódzkodik régi, néhol megkopott horrorfilmtől, és kíváncsi rá, milyen lehet egy del Toro film történelmi háttér nélkül,(de annak hangulatát és pszichológiáját nem nélkülözve) annak bátram ajánlom ezt a hangulatos alkotást.

verdeleth